Naplórészlet
Este már Varsóban voltam. Először a ház Urát(161) üdvözöltem, utána az egész Kongregációt. Amikor lefekvés előtt betértem az Úrhoz „jó éjszakát” köszöntésre, és bocsánatot kértem Tőle, hogy a szülői házban oly keveset beszélgettem Vele, ezt a választ hallottam lelkemben: „Nagyon elégedett vagyok, hogy nem velem beszélgettél, de megismertetted a lelkeket jóságommal, s szeretetemre buzdítottad őket.” (Napló, 404).
“Leányom, tedd meg, ami hatalmadban áll, hogy irgalmam imádását elterjeszd. Ami ehhez belőled hiányzik, azt én kipótolom. Mondd a szenvedő emberiségnek, simuljon irgalmas Szívemhez és én békével töltöm el.
Mondd el, lányom, hogy én magam vagyok a szeretet és irgalom. Ha egy lélek bizalommal jön hozzám, oly hatalmas kegyelemmel töltöm el, amelyet maga be sem tud fogadni, hanem más lelkekre is átsugározza azt.” (Napló, 1074).
Ima
Uram Jézus, segíts nekem és minden léleknek irgalmadhoz fordulni, mint az emberiség megváltásának utolsó reményéhez. ✞