Naplórészlet
(144) Megjegyzem, hogy zárdába lépésem óta azzal a szemrehányással illetnek, hogy szent vagyok. De ez a megjegyzés mindig gúnyosan hangzik el. Eleinte igen fájt, de később, ahogy érettebb lettem, nem törődtem már vele. Midőn azonban egy napon egy másik személy lett megsértve „szentségem” miatt, ez már igen fájt. Elkezdtem panaszkodni az Úrnak. Az Úr így válaszolt: „Szomorkodsz emiatt? Hiszen az vagy. Nemsokára magam fogom ezt benned feltárni, s a többiek ugyanezt a ‘szent’ jelzőt mondják majd, de most már szeretettel.” (Napló, 1571)
Ima
Uram Jézus, segíts, hogy ne szégyelljem a szentségre való törekvésemet. A szentség a Te ajándékod; mindez kegyelem. Emlékeztesd, hogy a szentség nem magánéleti szerelmi kapcsolat Veled, Uram – mindannyiunkat arra hívtál, hogy „legyünk Szentek, mert Én Szent vagyok” (1Pét 1:16; Lev 10,2). ✞