Naplórészlet
1936.10.2. A hónap első pénteke. A Szentáldozás után hirtelen megpillantottam az Urat, aki így szólt hozzám: „Most látom, hogy nem a kegyelmek és adományok miatt szeretsz. Akaratom drágább neked, mint az élet. Ezért egyesülök veledolyan bensőségesen, ahogyan egyetlen teremtménnyel sem.” (Napló, 707)
Midőn ötperces imára beléptem a kápolnába, megkérdeztem az Urat, hogyan tartsam meg ezt a lelkigyakorlatot. Ekkor ezt a hangot hallottam lelkemben: „Azt akarom, válj egészen szeretetté, s lángolj a tiszta szeretet áldozataként!” (Napló, 726)
Ima
Jézusom, jobban ismered nyomorúságomat és gyengeségeimet, mint én, de végtelen irgalmad felgyújtja szívemet egyedül érted. Legyen szívem a szeretet tiszta áldozata. Könyörülj rajtam, bűnösön és az egész világon! ✞