Naplórészlet
Midőn Kiekrzben (89) voltam, hogy egy nővért (90) rövid ideig helyettesítsek, egy délután átmentem a kerten, s megálltam a tó partján. Hosszabb ideig eltűnődtem a vízen, mint éltető elemen. Hirtelen megláttam magam mellett Jézust, aki nagy szeretettel így szólt: „Jegyesem, mindezt neked teremtettem, s tudnod kell, hogy mindez a szépség nem hasonlítható ahhoz, amit részedre az örökkévalóságban készítettem elő.” (Napló, 158)
„Te tudod, Jézusom, hogy az Utánad való vágytól szüntelenül elalélok.” – „Tudd meg, leányom, hogy te azt ízleled meg már most, amit más lelkek csak az örök életben fognak megtapasztalni.” (Napló, 969)
Ima
Jézusom, teremtményeid szépségének látványa felkelti bennem a vágyat, hogy lássam a menny szépségét. „Vonzz engem szereteteddel…” (Fr. Hauschert, SJ). ✞