Naplórészlet
A hónap első péntekén a Szentáldozás előtt megpillantottam egy óriási edényt (95) telve Szent Ostyákkal. Egy kéz elém helyezte, s én kezembe vettem ezt az edényt. Ezer élő Ostya volt benne. Akkor meghallottam ezt a hangot: „Ezeket az Ostyákat azok a lelkek vették magukhoz, akik számára az őszinte megtérés kegyelmét elnyerted ebben a Nagyböjtben.” Ez Nagypéntek előtt egy héttel történt. (Napló, 640)
Hirtelen megláttam az Urat. Szívére ölelt, és azt mondta: „Ne sírj, leányom, nem bírom elviselni a könnyeidet. Megadok nekik mindent, amire kérsz, de hagyd abba a sírást!” Nagy öröm (280) töltött el, s lelkem, mint mindig, elmerült Benne, egyetlen Kincsemben. Ezen a napon többet beszélgettem Jézussal, mert felbátorított jósága. (Napló, 928)
Ima
Uram Jézus, köszönöm szeretetteljes és gyengéd válaszodat Szent Fausztina lelkekért való közbenjárására. Arra buzdít bennünket, hogy legyünk szeretetteljesek és gyengédek közbenjárásunkban az irgalmasságodra szoruló lelkekért. ✞