Naplórészlet
(84) Mikor panaszkodtam az Úrnak, hogy megvonja tőlem segítségét, s újra egyedül leszek, s most nem tudom, hogyan viselkedjem, ezt hallottam: „Ne félj, én mindig veled vagyok.” E szavakra újra béke tért a lelkembe. Isten jelenléte érezhetően újra át- meg átjárt. Lelkemet fény árasztotta el, s ebből testem is részesült. (Napló, 627)
Mikor ugyanaznap este rövid időre bementem a kápolnába, hogy köszönetet mondjak Isten minden kegyelméért, melyeket ebben a házban juttatott nekem, hirtelen elfogott Isten jelenlétének érzése. Úgy érzem magam, mint egy gyermek a legjobb Atya karjaiban. Szavait is hallottam: „Ne félj semmitől, én mindig veled vagyok!” Szeretete teljesen átjárt. Éreztem, (87) hogy oly szoros kötelék fűz Hozzá, amit szavakkal nem lehet kifejezni. (Napló, 629)
(90) 1936.3.22. Varsóba megérkezve bementem egy percre a kis kápolnába, hogy megköszönjem az Úrnak a szerencsés utat. Kértem kegyelmét és segítségét mindahhoz, ami itt vár rám – de mindenben alávetem magam szent akaratának. Ekkor e szavakat hallottam: „Ne félj semmitől, minden nehézség azt szolgálja, hogy megvalósuljon az akaratom.” (Napló, 634)
Ima
Uram Jézus, ha új helyzet lép életembe, halljam vigasztaló szavaidat: Ne félj! Én veled vagyok. ✞