Szent Fausztina Naplójából – Június 18.

Naplórészlet

Ekkor lelkemben ezt hallottam: „Ne sírj – már nem szenvedek. A hűségedért azonban, amellyel szenvedésemben és halálomban elkísértél, megígérem, hogy a te halálod ünnepélyes lesz. Abban az órában én fogok melletted állni. Szívem szeretett gyöngye! Látom tiszta szeretetedet, mely több mint angyali éspedig azért több, mert harcolsz. Érted megáldom a világot. Látom irántam való erőfeszítéseidet, s ezek elragadják szívemet.”

E szavak után már nem sírtam, hanem megköszöntem a mennyei Atyának, hogy elküldte szent Fiát az emberi nem megváltására. (Napló, 1061)

Ima

Köszönöm, Mennyei Atyánk, hogy elküldted nekünk Fiadat az emberiség megváltására. Köszönöm, Uram Jézus, hogy felnevelted Szent Fausztinát, a Szíved gyöngyét, hogy hirdesse nekünk irgalmad örömhírét. Most hirdessük mi a világnak irgalmadat és örvendeztessük meg Szívedet! ✞