Naplórészlet
Ebben a pillanatban úgy láttam, mintha egy palotában lennék, Jézus kezét nyújtotta, maga mellé ültetett, s jóságosan így szólt: „Jegyesem, alázatod mindig tetszik nekem. A lélek legnagyobb nyomorúsága sem tart vissza engem, (139) hogy egyesüljek egy ilyen alázatos lélekkel, de a gőgöt nem bírom elviselni.” (Napló, 1563)
1938.2.27. Ma gyónni voltam A. atyánál. Úgy tettem, ahogy Jézus kívánta. A szentgyónás után világosság árasztotta el a lelkemet. Majd meghallottam a hangot: „Mivel gyermek vagy, a szívemben maradsz. Egyszerűséged kedvesebb nekem, mint az önmegtagadás.” (Napló, 1617)
Ima
Jézus, köszönöm, hogy tanítottad Szent Fausztinát, hogy mindig örülsz az alázatnak, és hogy az egyszerűség kedvesebb neked, mint az önmegtagadás. ✞