Naplórészlet
Pénteken a Szentáldozás után lélekben elragadtattam Isten trónja elé. Az Isten trónja előtt az égi Hatalmak szünet nélkül dicsérik Istent. Az égi trónuson kívül nagy fényességet láttam, amely hozzáférhetetlen a teremtmények részére; csak a Megtestesült Ige mehet át oda, mint közvetítő. Midőn Jézus belépett ebbe a fényességbe, ezeket a szavakat hallottam: „Írd le azonnal, amit hallasz: létezésemből eredően Úr vagyok, és nem ismerek sem parancsot, sem szükséget. Ha teremtményeket hívok életre – ez irgalmam mélysége.” Ebben a pillanatban kápolnánkban láttam magamat. Imazsámolyomon térdeltem, mint azelőtt. A szentmise véget ért. A szavakat már felírtam. (Napló, 85)
Ima
Köszönjük, Jézus, hogy megtanítottad Szent Fausztinát irgalmad mélységére, ami teremtésünkben nyilvánul meg. Idézzék ezek a titkok dicséretemet és imádatom Isten trónja előtt. ✞