Naplórészlet
Máskor így szólt az Úr: „Leányom, vedd a kegyelmeket, melyeket az emberek visszautasítanak; végy annyit, amennyit elbírsz.” Ebben a pillanatban lelkemet elárasztotta Isten szeretete. Oly bensőséges összetartozást érzek Vele, hogy nem találok kellő kifejezést ennek a kapcsolatnak a jellemzésére. Úgy érzem, hogy minden, ami az Istené – minden jósága, minden kincse – az enyém is, bár nem nagyon törődöm ezekkel, mert elég nekem Ő egyedül. Benne látok mindent, Rajta kívül – semmit. (Napló, 454)
1936.12.18. Ma fájlalni kezdtem, hogy már egy hete senki sem látogatott meg. (266) Midőn elpanaszoltam ezt az Úrnak, így válaszolt: „Nem elég neked, hogy én naponta meglátogatlak?” Bocsánatot kértem az Úrtól, s eltűnt a rosszkedvem. Ó, Istenem, Erőm, Te elég vagy nekem. (Napló, 827)
Ima
Jézusom, micsoda áldás olvasni nagylelkűségedről egy olyan lélekkel kapcsolatban, mint Szent Fausztina. Biztosan nekem is hasznomra válnának azok a kegyelmek, amelyeket mások elvetnek. Kegyelmeddel árassz el engem, Uram. ✞