Naplórészlet
+ Ma Jézus egy szegény fiatalember alakjában jött a portára. … Valami meleg ételt kért. … Keresgélés közben találtam egy kis levest. Megmelegítettem, tördeltem bele egy kis kenyeret, s így adtam a szegény fiúnak, aki megette. Abban a pillanatban, amikor elvettem tőle az edényt, tudomásomra hozta, hogy Ő az ég és föld Ura. Ahogy megláttam, ki Ő, eltűnt a szemem elől. Midőn visszatértem cellámba, elgondolkodtam a történteken. Ekkor meghallottam lelkemben: „Leányom, meghallottam a szegények áldásait, akik a portáról eljövet áldanak engem. Az engedelmesség keretein belüli irgalmad megtetszett nekem, azért elhagytam trónomat, hogy megízleljem irgalmad gyümölcsét.” (Napló, 1312)
Most meghallottam a szavakat: „Örülök, hogy úgy viselkedtél, mint igazi leányom. Légy mindig irgalmas, amint én is az vagyok. Irántam való szeretetből szeress mindenkit, még legádázabb ellenségedet is, hogy szíved hűen tükrözze (69) irgalmamat.” (Napló, 1695)
Ima
Uram, Jézus, segíts, hogy „irgalmas legyek, ahogy a Te Atyád is irgalmas” (Lk 6,36). Legyek mindig irgalmas – mindig, mindenhol és mindenkivel. ✞