Naplórészlet
„Írd le jóságomról mindazt, ami eszedbe jut!” – Azt válaszoltam: „Uram, mi lesz, ha túl sokat írok?” S azt felelte az Úr: „Leányom, ha az összes angyali és emberi nyelven együtt szólalnál is meg, akkor se mondanál túl sokat, hanem akkor is csak egészen kis részét (9) dicsőítenéd jóságomnak – kifürkészhetetlen irgalmamnak.”
Ó, Jézusom, Te magad adj szavakat ajkamra, hogy méltón dicsérhesselek Téged!
„Leányom, légy nyugodt, tedd, amit kérek tőled. Gondolataid egyesültek az enyéimmel, így csak írd le, ami eszedbe jut. Te vagy irgalmasságom titkárnője, erre a tisztségre jelöltelek ki a jelen és az eljövendő életben. Ezt akarom minden nehézség ellenére, amelyet eléd gördítenek. Tudd meg, hogy tetszésem nem változik.”
Ebben a pillanatban nagy alázatba merültem Isten felsége előtt. Ám minél alázatosabb lettem, annál jobban átjárt Isten jelenléte…
(Napló, 1605)
Ima
Dicsértessék az Úr Jézus, hogy ragaszkodott Szent Fausztinához, amiért soha nem tudott eleget írni felfoghatatlan irgalmáról! Dicsértessék Jézus Krisztus, amiért inspirálta őt. ✞