Naplórészlet
Midőn a Szentáldozáshoz járultam, észrevettem, hogy a pap, aki az Úr Jézust adta nekem, ruhája ujjához odaragadt egy másik Ostya. Nem tudtam, melyiket vegyem el. Mikor így egy pillanatig fontolgattam, a pap türelmetlen lett, s intett a kezével, áldozzam már. Amikor a kezéből magamhoz vettem az Urat – ugyanakkor a másik Ostya leesett a kezembe. A pap a korlát végéhez ment áldoztatni, én pedig ezalatt végig a kezemben tartottam az Úr Jézust. Midőn a pap újra közeledett felém, odaadtam neki az Ostyát, hogy visszatehesse a kehelybe, hiszen amíg áldoztam, nem szólhattam neki, hogy kiesett az Ostya, csak most, hogy már megáldoztam. Az alatt az idő alatt, amíg a Szent Ostyát (76) a kezemben tartottam, a szeretet oly nagy erejét éreztem, hogy egész nap semmit sem tudtam enni, s nem tudtam magamhoz térni. A Szent Ostyából ezeket a szavakat hallottam: „Kezedben akartam pihenni, nemcsak a szívedben.” Ebben a pillanatban megláttam a kis Jézust. Később, ahogy a pap közeledett – újból az Ostyát láttam. (Napló, 160).
Egy nap a Szentáldozás után a következőket hallottam: „Szeretném, ha elkísérnél, amikor a betegekhez megyek!” (Napló, 183).
Ima
Köszönöm, Jézus, hogy azt akarod, hogy a Szentáldozás során a szívembe jöhess. Növeld a vágyam irántad, hogy nagyobb hévvel fogadjalak. Imádkozom azért is, hogy a betegek megerősödjenek azáltal, hogy Szentáldozáshoz járulnak. ✞