Naplórészlet
Nagypéntek. Délután három órakor, amint a kápolnába léptem, a következő szavakat hallottam: „Azt kívánom, hogy ezt a képet nyilvánosan (173) tiszteljék.” – Láttam a haldokló Jézust nagy fájdalmak közt a kereszten. Szívéből ugyanolyan két sugár tört elő, mint a képen. (Napló, 414)
4.26. Pénteken az Ostra Brama-i ünnepségeken, amikor a képet felállították, jelen voltam egy prédikáción, amit a gyóntatóm168 mondott. A szentbeszéd Isten irgalmasságáról szólt, ez volt az első, amit Jézus már oly régóta kívánt. Mikor az atya Isten nagy irgalmáról szólt, megelevenedett a kép, s a sugarak behatoltak a jelenlévők szívébe. De nem egyenlőmértékben. Egyesek többet, mások kevesebbet kaptak belőle. Lelkem, amint Isten kegyelmét szemlélte, nagy örömmel telt el.
Hirtelen meghallottam ezeket a szavakat: „Te irgalmam tanúja vagy. Örökké úgy fogsz trónom előtt állni, mint irgalmam élő tanúja.”
(Napló, 417)
Ima
Jézus, miközben tisztelem a Te képedet, mint az Isteni Irgalmasságot, inspirálj, hogy tanúja legyek irgalmasságodnak. Álljak trónod előtt örökké, mint irgalmasságod élő tanúja. ✞