Naplórészlet
– A lélek: „Uram és Mesterem, beszélni szeretnék Veled!”
– Jézus: „Beszélj, mindig hallgatlak, szeretett gyermekem (93); mindig várok rád. Miről akarsz velem beszélni?”
– A lélek: „Uram! Mindenekelőtt ki akarom önteni lábaidnál a szívemet, hálából azért a sok kegyelemért és jótéteményért, melyekkel szüntelenül elhalmozol engem. Ha mindent fel akarnék sorolni, amivel elárasztasz engem, nem tudnám. Csak azt tudom, nem volt az életemben olyan pillanat, amikor nem tapasztaltam volna oltalmad és jóságod.”
– Jézus: „Kedves számomra beszéded. Hálaadásod pedig újabb kegyelmeket tár fel előtted. De gyermekem, ne csak általánosságban beszéljünk, hanem egyenként is mindarról, ami leginkább nyomja szívedet. Beszélgessünk meghitten, őszintén, mint két szerető szív.”
– A lélek: „Ó, irgalmas Uram! Szívemben olyan titkokat őrzök, melyekről Rajtad kívül senkinek nincs tudomása, s nem is lesz. Senki sem értené meg, ha el is akarnám mondani őket. Helyettesed, a gyóntatóm ismeri őket egy kissé, de csak annyiban, amennyire képes vagyok feltárni előtte e titkokat. A többi örökké köztünk marad, ó, Uram.”
(Napló, 1488)
Ima
Jézusom, jobban akarlak szeretni. Hű akarok lenni a Te akaratodhoz. Vágyni akarok és vágyakozom Rád. Szent Pál buzdításával akarok élni: „Örüljetek mindenkor, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata mindnyájatokra nézve Krisztus Jézusban” (1Thessz 5,16-18). ✞