Naplórészlet
Első péntek. Midőn kezembe vettem Az Isteni Szív Hírnöke 406 c. lapot, és Bobola András szentté avatásáról olvastam benne, egyszerre csak óriási vágy fogta el lelkem, bárcsak (37) a mi rendünknek is lenne egy szentje. Sírtam, mint egy gyermek, amiért nincs szentünk, s azt mondtam az Úrnak: „Ismerem nagylelkűségedet, de úgy látszik, hozzánk kevésbé vagy bőkezű.” Újra úgy sírtam, mint egy kisgyermek. Erre így szólt az Úr Jézus: „Ne sírj, te vagy a szent.” Hirtelen isteni világosság gyúlt a lelkemben, s megértettem milyen sokat fogok még szenvedni. Azt mondtam az Úrnak: „Hogyan lehet ez, hiszen Te egy új rendről beszéltél nekem.” Azt felelte az Úr: „Nem a te dolgod, hogy tudd, miként esik meg ez a dolog, a te dolgod csak az, hogy légy hű kegyelmeimhez, s tégy mindig úgy, ahogy erőd és az engedelmesség engedi…” (Napló, 1650)
Ima
Köszönöm, Szent Fausztina, hogy megvalósítottad az Úr szavát: Te vagy az a szent. Köszönet, Szent Fausztina, szent életedért és naplódért. ✞