Naplórészlet
Ha lábaidnál ülhetek, rejtőző Istenem,
Ez lelkem számára maga a mennyország,
Magadat itt ismerteted meg velem,
Add nekem szívedet, add – így szólsz édesen hozzám.
Csendes beszélgetéseink alatt Veled kettesben Mennyei perceket élek át,
Azt mondhatom Istennek: vedd hát szívem, vedd, És Te, a hatalmas, végtelen, örömmel nézel rá.
Szeretet, édesség járja át lelkemet,
S a Te szüntelen jelenléted, Elragadtatás így a földi életem,
S mint egy szeráf – Hozsannát zengek.
Szerény kenyér színe rejti tested, lelked, Elrejtetted benne istenséged,
Ez a kegyelem-forrás táplálja életem,
Minden égi örömnél többet ér a Te jelenléted.
Ha velem egyesülsz a Szentáldozásban, ó, Istenem,
Általad hatalmassá válok – érzem.
(86) Tőled származik ez, ó, Uram, alázattal beismerem,
És segítségeddel szentté válhatok – nyomorúságom ellenére.
(Napló, 1718)
Ima
Uram, Jézus, köszönöm. ✞