Naplórészlet
Egy alkalommal megpillantottam az Úr Jézust nagy méltóságban. Így szólt hozzám: „Leányom, ha akarod, ebben a pillanatban egy új világot teremtek. Szebb lesz mint ez, s további napjaidat benne töltheted el.” – Azt feleltem: „Nem akarok új világokat, csak Terád vágyódom, Jézusom. És olyan szeretettel akarlak szeretni, mint ahogy Te szeretsz engem. Arra kérlek, tedd képessé szívemet, hogy Téged szeressen. (53) Csodálkozom, Jézusom, hogy ilyen kérdést teszel fel nekem, mert mit jelentenek nekem a világok, még ha ezret is adnál nekem? Mi hasznom lenne belőlük? Tudod jól, Jézusom, szívem meghal az Utánad való vágyakozástól. Minden, ami nem Te vagy, semmi előttem.” – Ebben a pillanatban nem láttam már semmit, valami erő elragadta lelkemet, s egy sajátságos tűz lángolt fel szívemben. Valamilyen halálos állapotba kerültem az Utána való vágytól, s e szavakat hallottam: „Egyetlen lélekkel sem egyesülök ilyen bensőséges módon, ahogy veled. Ez alázatodért, s irántam égő, forró szeretetedért van.” (Napló, 587)
Ima
Jézus, mint Szent Fausztina, csak Utánad akarok vágyakozni. Szeretnék most és az örökkévalóságban is Érted élni, akaratod szerinti alázatos engedelmességgel – szeretetből, amely csak érted lángol. ✞