Naplórészlet
1935.5.12. Egy különös pillanat
Este, ahogy lefeküdtem, azonnal elaludtam, de amilyen hamar elaludtam, olyan hamar fel is ébredtem. Eljött hozzám egy Kisgyermek, és felébresztett. Egyéves lehetett. Csodálkoztam, milyen szépen tud már beszélni, mert ebben a korban a gyerekek még vagy egyáltalán nem beszélnek, vagy igen érthetetlenül. Csodálatosan szép volt, s hasonlított a kis Jézusra. Így szólt hozzám: „Nézz fel az égre!” Ahogy felnéztem, láttam világítani a csillagokat és a holdat. Ekkor megkérdezte a Gyermek: „Látod a holdat és a csillagokat?” Azt feleltem, igen, mire ő ezt mondta: „A csillagok hűséges keresztény lelkek, a hold pedig a szerzetesek lelke. Látod, milyen különbség van a hold és a csillagok fénye közt? Ugyanilyen a különbség a mennyországban a szerzetesi lélek és a hű keresztény között.” – És így folytatta: „Az igazi nagyság az Isten iránti szeretetben és az alázatban mutatkozik meg.” (Napló, 424)
Ima
Uram Jézus, hadd tanuljam meg, hogy az igazi nagyság a Irántad való szeretetben és az alázatban rejlik. Tanuljak meg gyermekként hozzád jönni. ✞