Naplórészlet
Ebben a pillanatban úgy láttam, mintha egy palotában lennék, Jézus kezét nyújtotta, maga mellé ültetett, s jóságosan így szólt: „Jegyesem, alázatod mindig tetszik nekem. A lélek legnagyobb nyomorúsága sem tart vissza engem, (139) hogy egyesüljek egy ilyen alázatos lélekkel, de a gőgöt nem bírom elviselni.”
Midőn magamhoz tértem, átgondoltam mindent, ami velem történt. Hálát adtam Istennek a nekem adott szeretetért és irgalomért. (Napló, 1563)
1938.2.27. Ma gyónni voltam A. atyánál. 398 Úgy tettem, ahogy Jézus kívánta. A szentgyónás után világosság árasztotta el a lelkemet. Majd meghallottam a hangot: „Mivel gyermek vagy, a szívemben maradsz. Egyszerűséged kedvesebb nekem, mint az önmegtagadás.” (Napló, 1617)
Ima
Jézusom, köszönöm, hogy megtanítottad Szent Fausztinát, hogy mindig örülsz az alázatnak, és hogy az egyszerűség kedvesebb neked, mint a gyarlóság. ✞