Naplórészlet
Egy alkalommal, amikor az örökkévalósággal és annak titkaival foglalkoztam, lelkemet félelem fogta el, majd tovább gondolkodva, különféle bizonytalanságok kezdtek kínozni. Ekkor így szólt hozzám Jézus: „Gyermekem, ne félj Atyád házától. A hiábavaló kutatásokat hagyd a világ bölcseire, én téged mindig kisgyermeknek akarlak látni. Egyszerűen tedd fel kérdéseidet a gyóntatódnak, szájával majd én válaszolok rájuk.” (Napló, 290)
Követtem gyóntatóm utasításait, s mindjárt az első találkozásnál az Úr lábaihoz borultam, s megtört szívvel bocsánatát kértem mindenért. Jézus felemelt a földről, s maga mellé ültetett. Megengedte, hogy fejem a keblére hajtsam, hogy legédesebb Szíve kívánságait megértsem, s jobban átérezzem. Jézus így szólt: „Leányom, ne félj semmitől, én mindig veled vagyok; minden ellenséged csak annyi kárt okozhat neked, amennyit én megengedek. Te vagy lakhelyem, s állandó pihenőm, miattad parancsolok megállást büntető kezemnek, miattad áldom meg a földet.” (Napló, 431)
Ima
Uram Jézus, gyermeki egyszerűséggel, mindig bízzak Benned. Utána örömmel figyelem, hogyan oldod meg a dolgokat a Te gondviseléseddel. ✞