Naplórészlet
Hirtelen ott állt mellettem Jézus, és megkérdezte: „Hová akarsz menni?” (Napló, 673)
Nem feleltem erre, de kiöntöttem Előtte minden fájdalmamat. Erre a sátán minden kísértése eltűnt. Jézus pedig ezt mondta: „Az a belső béke, amely most benned van, kegyelem.” – És hirtelen eltűnt. Boldognak és nyugodtnak éreztem magam. Valóban, csak Jézus hatalma tudja elérni, hogy egyetlen pillanat alatt ilyen mértékben visszaálljon a lélek békéje. Ő – a legfőbb Úr! (Napló, 674)
+ Csütörtök. Ma, bár nagyon kimerült vagyok, elhatároztam, hogy megtartom a szent órát. Nem tudtam imádkozni, térdelni sem, de végig kitartottam az egész imaórán át, s lélekben csatlakoztam azokhoz a lelkekhez, akik már tökéletes módon dicsérik Istent. Az óra végén hirtelen megpillantottam Jézust. Mélyen szemembe nézett, s kimondhatatlan jósággal így szólt hozzám: „Imád rendkívül kedves nekem.” E szavakra lelkembe különös erő és öröm költözött. Isten jelenléte teljesen áthatott. Ó, mi történik egy lélekkel, aki szemtől szembe találkozik az Úrral! Nincs toll, amely ezt valaha is leírhatná… (Napló, 691)
Ima
Uram Jézus, ha új helyzet lép életembe, halljam vigasztaló szavaidat: Ne félj! Én veled vagyok. ✞