Naplórészlet
Ma beszéltem az Úrral, aki ezt mondta: „Vannak lelkek, akikben egyáltalán nem tudok működni. Ezek azok, akik mindig másokat figyelnek, s nem tudják, mi történik saját bensőjükben. Állandóan másokról beszélnek, még a teljes csend idején is, ami a velem való társalgásra lenne szánva. Ezek a szegény lelkek nem hallják szavaimat, üres marad a lelkük. Engem nem saját szívükben keresnek, hanem a fecsegésben, ott pedig nem vagyok soha. Érzik ürességüket, de be nem vallanák saját hibájukat. Állandó szemrehányást jelentenek részükre azok a lelkek, akikben én uralkodom. Ahelyett, hogy megjavulnának, irigység kél szívükben. Nemhogy észre térnének, még mélyebbre süllyednek. S az idáig csak féltékeny lélek gyűlölködővé válik. Már a szakadék szélén állnak, másoktól irigylik adományaimat, míg maguk nem tudják és nem is akarják elfogadni azokat.” (Napló, 1717)
Ima
Jézus, segíts nekünk, hogy a szívünkben keressünk Téged. Taníts meg minket, hogyan kell csendben maradni és figyelni a hangodra. Találjunk meg téged, hogy tudatossággal és szeretetteljes figyelmességgel élhessünk a Te jelenlétedben. ✞