Naplórészlet
Az Úr azt mondta: „Szereteted megvigasztal engem. Szívemnek oly kedves őszinte szereteted, mint kora reggel egy rózsabimbó illata, mielőtt a nap felszívná róla a harmatot. Szíved frissessége elbájol, azért egyesülök veled olyan bensőségesen, mint egyetlen más teremtménnyel sem.” (Napló, 1546)
Ekkor e szavakat hallottam: „Ahogy életedben egy vagy velem, úgy leszel halálodban is.” Erre lelkemben olyan bizalom támadt Isten irgalmassága iránt, hogy semmit sem kételkedtem jóságában. Még akkor sem kételkednék benne, ha az egész világ, s a kárhozott lelkek összes vétsége is az én lelkemet terhelné. Gondolkodás nélkül vetném akkor is magam Isten irgalmának mélységébe, amely mindig tárva áll előttünk. Megtört szívvel vetném (131) magam lábaihoz, és rábíznám magam szent akaratára, ami tiszta irgalom. (Napló, 1552)
Ima
Jézus, segíts, hogy üde szívvel szeresselek, ami örömet okoz neked. Segíts, hogy teljesen a Te akaratodra bízzam magam, ami maga az irgalmasság. Add, hogy soha ne kételkedjek nagy irgalmadban. ✞