Naplórészlet
Fehérvasárnap. – Az Úr Irgalmának az ünnepe. A Megváltás Jubileumának lezárása. Mikor az ünnepségre mentünk, szívem örömtől áradozott, hogy ez a két ünnep oly szorosan összekapcsolódik. Kértem Jézus irgalmát a bűnös lelkek számára. Az ájtatosság végén, amikor a pap kezébe vette a Legszentebb Oltáriszentséget, hogy áldást adjon, hirtelen megláttam Jézust úgy, ahogy a képen van. Áldást adott, a sugarak pedig az egész világra kiterjedtek. Ezután csodálatos fényességet láttam. Számtalan fényhullámból font (175) kristályszerű lakhelyet, melybe nem léphettek be sem a teremtmények, sem a lelkek. A fényességen három ajtót láttam. Jézus abban az alakban, ahogy a képen láttam, bement amásodik ajtón ebbe a fényszentélybe, a Szentháromság hajlékába. Egyidejűleg egy szózatot is hallottam: „Ez az ünnep irgalmam belsejéből fakadt, s könyörületességem mélységében van megerősítve. Minden lélek, aki hisz és bízik irgalmamban, részesülni fog abban.” (Napló, 420)
–
Ima
Köszönjük, Szent Fausztina, hogy leírtad az Irgalmasság Ünnepének első megünneplését a Vilniusi Szűzanya, az Irgalmasság Anyja kegyhelyén (Ostra Brama kegyhely [A Hajnali Kapu]). Milyen csodálatos Isten időzítése, hogy ez volt a megváltásunk 1933. évfordulójának világünnepe is! ✞