Naplórészlet
1937.7.15. Megtudtam, hogy egy másik házunkba leszek áthelyezve. Ezt tisztán csak lélekben tudtam meg. Egyidejűleg bensőmben meghallottam a hangot: „Ne aggódj, leányom, az az akaratom, hogy itt légy. Keresztülhúzom az emberek terveit, s az én akaratomhoz kell igazodniuk.” (Napló, 1180)
Midőn az Úr közelében voltam, így szólt hozzám: „Miért félsz megkezdeni az általam ajánlott művet?” Azt feleltem: „Miért hagysz magamra, Jézusom, ezekben a pillanatokban? Miért nem érzem jelenlétedet?” – „Leányom, még amikor szíved legrejtettebb mélyén sem érzed jelenlétemet, akkor sem állíthatod, hogy nem vagyok ott… Csupán énem érzékelését vonom meg tőled, de ez nem akadályozhat akaratom teljesítésében. Ezt kifürkészhetetlen szándékaim szerint teszem, melyeket majd később ismersz meg.
Leányom, tudd egyszer s mindenkorra, hogy engem a lélekből csak a halálos bűn üldöz el, semmi más.”
(Napló, 1181)
Ima
Uram Jézus, hadd legyek mindig hű akaratodhoz, még akkor is, ha nem veszek tudomást jelenlétedről. Védj meg a halálos bűntől, amely kiűzne Téged szívemből! ✞