Naplórészlet
(173) 1936.11.19. Ma a szentmisén megpillantottam Jézust, aki azt mondta: „Légy nyugodt, leányom! Látom erőfeszítéseidet, melyek nagyon kedvesek nekem.” Ezután eltűnt az Úr. Éppen Szentáldozás ideje volt. A Szentáldozás után megláttam az Utolsó Vacsora termét, és benne Jézust és az Apostolokat; láttam az Oltáriszentség megalapítását. Jézus megengedte, hogy behatoljak bensejébe, és felismertem nagy méltóságát, s egyúttal nagy leereszkedését is. Az a rendkívüli fény, melyben felismerhettem az Ő fenségét, egyúttal megvilágította azt is, ami az én lelkemben lakik. (Napló, 757)
Midőn az elrejtett Istennel beszéltem, tudatta velem, ne sokat töprengjek, s ne féljek a nehézségektől, melyekkel esetleg találkozom. „Tudd meg, hogy veled vagyok. Én készítettem elő ezeket a nehézségeket, s én győzöm le őket. Az elutasító magatartást ezzel a művel szemben egyetlen pillanat alatt jóindulatúvá tudom változtatni.” A mai beszélgetésben sok mindent megmagyarázott az Úr, bár nem mindent írok le. (Napló, 788)
Ima
Uram Jézus, segíts békéddel legyőzni a szorongásomat, és ne a munkám és a világban zajló háborúk nehézségein rágódjak. Légy békém és győzelmem. ✞