Naplórészlet
(12) 1937.8.16. A Szentáldozás után megpillantottam Jézust nagy fenségben. Azt mondta: „Leányom, azokban a hetekben, amikor nem láttál, sem jelenlétemet nem érezted, erősebben együtt voltam veled, mint az elragadtatásaid pillanataiban. Hűséged s imád illata elért hozzám.” E szavakra lelkem megtelt Isten vigaszával. Nem láttam Jézust, csak egyetlen szót tudtam kimondani: „Jézus”. E név kiejtése után újra fény és mély áhítat tért vissza lelkembe. Ez megszakítás nélkül három napig megmaradt bennem. Külsőleg rendesen végeztem kötelességeimet.
Egész lényem lelkem legmélyéig meghatódott. Nem rémít meg Isten nagysága, hanem boldoggá tesz. Tiszteletadásom engem is felemel. Isten boldogságát látva magam is boldog vagyok, mert (13) minden, ami Benne van, lesugárzik rám. (Napló, 1246)
Midőn rájöttem, hogy a gonosz embereknek a kolostorok iránti gyűlölete és a forradalmi nyugtalanságok miatt milyen veszélyes a kapus szolgálat, bementem egy kis beszélgetésre az Úrhoz, s kértem, intézze úgy, ne közeledjék rossz ember a portánkhoz. Hallottam a választ: „Leányom, mielőtt a portára mentél, egy Kerubot állítottam védelmül a kapuhoz. Légy nyugodt!” A beszélgetés után megláttam a kapuban egy fehér felhőt, s benne egy Kerubot összefont karokkal. Tekintete villámlott, és Isten szeretete égett a szemében. (Napló, 1271)
Ima
Jézus, Te mindig velem vagy, még akkor is, ha nem érzem jelenléted. Köszönöm védelmed. ✞