Naplórészlet
(189) Egyszer azt mondta nekem az Úr: „Miért félsz és reszketsz, mikor hozzám tartozol? Nem tetszik nekem a lélek, amikor felesleges aggodalmaknak adja át magát. Ki mer hozzád érni, ha velem vagy? Az a lélek a legkedvesebb nekem, aki erősen hisz jóságomban, és tökéletesen bízik bennem: őt én is megajándékozom bizalmammal, s megadok neki mindent, amit kér tőlem.” (Napló, 453)
Egyik napon lelkemben sürgető kényszert éreztem, hogy munkához lássak, s teljesítsem mindazt, amit Isten követel tőlem. Besiettem a kápolnába, s ezt hallottam lelkemben: „Miért aggályoskodsz? Azt hiszed, nem lesz elég mindenhatóságom a gyámolításodra?” Lelkemben rögtön különös erőt éreztem; semminek tűnt mindaz a nehézség, amely rám várt Isten akaratának teljesítése során. (Napló, 527)
Ima
Uram Jézus, bízom a Te mindenhatóságodban, hogy törődsz velem. Adj erőt, amikor félek, és megkérdőjelezem szeretetedet és irgalmadat. ✞