Naplórészlet
Ma egy világi személy nagy kellemetlenséget okozott nekem. Ez a személy egyetlen igaz esemény alapján sok valótlan dolgot állított. Mindent elhittek, s mindez el is terjedt az egész házban. Midőn hozzám is eljutott, összeszorult a szívem. Hogy lehet ennyire visszaélni az ember jóhiszeműségével? Elhatároztam, hogy egyetlen szóval sem fogom menteni magam, s az illetővel még jóságosabban fogok bánni. De hogy nyugodtan tűrjem a dolgokat, ehhez már nem volt erőm, mert a dolog hetekig elhúzódott. Mikor kitört a vihar, s a szél egyenesen szemembe fújta a homokot, bemenekültem a Legméltóságosabb Oltáriszentséghez, s azt mondtam az Úrnak: „Jézus, kérem segítő kegyelmed erejét, mert érzem, hogy ezt a harcot nem tudom állni. Oltalmazz szent kebleddel!”
Akkor e szavakat hallottam: „Ne aggódj, én veled vagyok!” Midőn eljöttem az oltártól, sajátos furcsa erő és béke szállt a lelkembe. A tomboló vihar úgy sújtott lelkemre, mint egy sziklára, a vihar tajtékja pedig visszahullott azokra, akik elindították. Milyen jóságos az Úr, aki mindenkit cselekedete szerint jutalmaz. Minden lélek kérje a segítő kegyelmet, mert néha nem elég a szokásos kegyelem. (Napló, 1150)
1937.6.23. Midőn az Oltáriszentség előtt imádkoztam, hirtelen elhagytak testi szenvedéseim. Ezt hallottam lelkemben: „Látod, hogy egyetlen pillanatban mindent megadhatok neked. Engem nem korlátoz semmilyen törvény.”
1937.6.24. A Szentáldozás után e szavakat hallottam: „Tudj róla, leányom, hogy egy pillanat alatt meg tudom neked adni mindazt, amire ennek a műnek megvalósításához szükséged van.” Ezen szavak után lelkemben maradt egy különös világosság, és Isten minden követelése oly egyszerűnek tűnik, hogy egy gyermek is teljesíteni tudná. (Napló, 1153)
Ima
Köszönöm, Uram, hűséges szavadat és kegyelmedet, amikor konfliktusok vagy testi szenvedések vihara támad rám. Benned békében vagyok. ✞