Naplórészlet
A novíciátusban, mikor az újoncmesternő a gyermekkonyhára osztott be, nagyon aggódtam, mivel nem boldogultam a fazekakkal, olyan nagyok voltak. Legnehezebb volt a vizet leönteni a krumpliról, néha a fele kiszóródott. Midőn ezt elmondtam a mesternőnek, azt válaszolta, hogy majd lassacskán megszokom ezt a munkát, és jártasságra teszek szert benne. Nehézségeim azonban nem csökkentek, mert erőm nap mint nap fogyatkozott, így inkább elhúzódtam ettől a munkától. A nővérek észrevették húzódozásomat, s nagyon csodálkoztak. Nem tudtak arról, hogy minden buzgóságom és önuralmam ellenére nem vagyok képes segíteni. Délben a lelkiismeret-vizsgálatkor panaszkodtam Istennek erőhiányomra. Mindjárt meghallottam lelkemben a hangot: „A mai naptól sokkal könnyebb lesz neked. Megerősítelek.”
Este, mikor a krumpli leöntésére került a sor – bízva az Úr szavaiban, én siettem elsőnek segíteni. Könnyedén kaptam fel a fazekat, s egészen jól leöntöttem a vizet. De amikor levettem a fedőt, hogy elszálljon a gőz, burgonya helyett egész csomó vörös rózsát pillantottam meg a fazékban, oly szépeket, hogy nehéz azt leírni. Ilyen rózsákat még sohasem láttam. Nagyon csodálkoztam, mivel nem értettem, hogy mit jelentenek, de lelkemben ekkor megszólalt a hang: „Nehéz munkádat a legszebb virágcsokorrá változtatom át, melynek illata trónomig száll fel.” Ettől kezdve azon igyekeztem, hogy ne csak a rám eső héten 62 (27) öntsem le a krumplit, hanem más nővérek válláról is levegyem ezt a munkát. Nemcsak ennél a munkánál, de más nehéz tevékenységnél is igyekeztem elsőként segíteni, mert tapasztaltam, hogy ez mily nagyon tetszik Istennek. (Napló, 65)
Ima
Jézusom, tornyosul az előttem álló munka, köszönöm, hogy tanítottál Szent Fausztinán keresztül, köszönöm, hogy megadod a feladathoz szükséges erőt. ✞