Naplórészlet
Jézus tudatta velem, milyen kedves Előtte az engesztelő ima. Azt mondta: „Egy alázatos és szerető lélek imája lefegyverzi Atyám haragját, s levonja az áldások tengerét.” Az imaóra után a cellámba vezető út felénél körülvett egy sereg óriási fekete kutya. Ugráltak, üvöltöttek, s darabokra akartak szaggatni. Észrevettem, hogy ezek nem kutyák, hanem ördögök. Egy közülük dühösen ezt mondta: „Amiért ezen az éjszakán annyi lelket elvettél tőlünk, darabokra fogunk szaggatni.” – Azt válaszoltam: „Ha ez a legirgalmasabb Isten akarata, szaggassatok darabokra, megérdemlem, mert minden bűnös közül a legnyomorultabb vagyok, Isten pedig minden időben szent, igazságos és végtelenül irgalmas.” E szavakra így kiáltottak: „Meneküljünk innen, mert nincs egyedül! Vele van a Mindenható!” Eltűntek, mint a por és az utcazaj. Én pedig nyugodtan bementem a cellámba, Te Deumot mondtam, s elgondolkodtam Isten végtelen és mélységes irgalmán. (Napló, 320)
Ima
Köszönöm, Uram, hogy megtanítottál hatékonyan reagálni a lelki támadásokra, amint Szent Fausztina is tett. Válaszként átadta magát a Te akaratodnak. Engedelmeskedjek mindig alázattal. ✞