Naplórészlet
+ A képzelgéstől való félelmemben Isten sok kegyelmét elfecséreltem. Bár Isten annyira erőteljesen vonzott magához, hogy sokszor nem volt hatalmam ellenállni kegyelmének, amikor hirtelen elmerültem Benne. Jézus ekkor annyira eltöltött békéjével, hogy utána, bár akartam nyugtalankodni, mégsem tudtam. Lelkemben pedig e szavakat hallottam: „Azért, hogy nyugodt légy afelől, hogy Tőlem származnak a hozzád intézett parancsok, olyan mélységes békességgel töltelek el, (67) hogy ha akarnál is aggályoskodni és nyugtalankodni, ma nem leszel rá képes. Ehelyett megtelik a lelked szeretettel olyannyira, hogy elfeledkezel önmagadról is.” (Napló, 143)
Rám nézett, s azt mondta: „Leányom, ne félj a szenvedésektől, én Veled vagyok.” (Napló, 151)
Ima
Uram Jézus, a Te nagy irgalmasságodban segíts, hogy gondjaimra bizalommal reagáljak! Adj mélységes békét, amely eloszlatja a félelmeimet. ✞