Naplórészlet
Ma eljön a szívembe, hallom, hogy közeleg, eléje sietek, meghívom Őt. Midőn belépett szívem hajlékába, lelkemet oly nagy tisztelet fogta el, hogy szinte eszméletlenül lábai elé roskadtam a rémülettől. – Jézus kinyújtja kezét és jóságosan megengedi, hogy melléje üljek. Megnyugtat: „Látod, elhagytam égi trónusom, hogy egyesüljek veled. Amit te látsz, az csak egy kis rész, s lelked máris a szeretettől eszméletlenül hullik elém. Ó, hogy fog csodálkozni a szíved, ha teljes dicsőségemben pillantasz majd meg! De meg akarom mondani neked, hogy már itt a földön, a Szentáldozással el kell kezdeni az örök életet. Minden Szentáldozás képesebbé tesz, hogy az örökkévalóságban majd Istennel társalogj.” (Napló, 1810)
Ima
Jézus, a Szentáldozás itt a földön a mennyei lakoma előképe! Segítsen nekünk, Urunk, hogy megfelelően felkészüljünk az örök lakomára azáltal, hogy hűségesen és szeretettel fogadunk minden Szentáldozásban. ✞