Naplórészlet
„Mitől félsz? Ki mer hozzád érni, ha velem vagy? Azonban annak nagyon örülök, leányom, hogy elmondod nekem félelmeidet. Mindent ily nyíltan mondj el nekem, leányom, és ilyen emberien! Ezzel örömet szerzel nekem. Megértelek, mert Istenember vagyok. (198) Szíved egyszerű beszéde kedvesebb nekem, mint a tiszteletemre költött fennkölt himnuszok. Tudd meg, leányom, minél egyszerűbb a beszéded, annál jobban vonzol magadhoz. Most azonban pihenj meg szívemen, tedd félre tolladat, s készülődj az útra!” (Napló, 797)
Ima
Milyen nagyszerű kérdés, Uram! Mitől félek? Mindig velem vagy. Segíts, hogy mindig Veled legyek. ✞