Category: Március

Naplórészlet 

(84) Mikor panaszkodtam az Úrnak, hogy megvonja tőlem segítségét, s újra egyedül leszek, s most nem tudom, hogyan viselkedjem, ezt hallottam: „Ne félj, én mindig veled vagyok.” E szavakra újra béke tért a lelkembe. Isten jelenléte érezhetően újra át- meg átjárt. Lelkemet fény árasztotta el, s ebből testem is részesült. (Napló, 627)

Mikor ugyanaznap este rövid időre bementem a kápolnába, hogy köszönetet mondjak Isten minden kegyelméért, melyeket ebben a házban juttatott nekem, hirtelen elfogott Isten jelenlétének érzése. Úgy érzem magam, mint egy gyermek a legjobb Atya karjaiban. Szavait is hallottam: „Ne félj semmitől, én mindig veled vagyok!” Szeretete teljesen átjárt. Éreztem, (87) hogy oly szoros kötelék fűz Hozzá, amit szavakkal nem lehet kifejezni. (Napló, 629)

(90) 1936.3.22. Varsóba megérkezve bementem egy percre a kis kápolnába, hogy megköszönjem az Úrnak a szerencsés utat. Kértem kegyelmét és segítségét mindahhoz, ami itt vár rám – de mindenben alávetem magam szent akaratának. Ekkor e szavakat hallottam: „Ne félj semmitől, minden nehézség azt szolgálja, hogy megvalósuljon az akaratom.” (Napló, 634)

Ima

Uram Jézus, ha új helyzet lép életembe, halljam vigasztaló szavaidat: Ne félj! Én veled vagyok. ✞

Naplórészlet 

1935.12.21. Egy alkalommal azt mondta a gyóntatóm, (212) nézzem meg ezt a házat, (213) vajon arról van-e szó, amit látomásomban láttam? Midőn elmentem vele megnézni az épületet vagy inkább a romokat, már az első pillanatban felismertem, hogy minden ugyanolyan, ahogy a jelenésben volt. Amint megérintettem az ajtónak használt összeszegezett deszkákat, villámként ismeretlen hatalom járta át lelkemet, ami rendíthetetlen (42) bizonyosságot adott. Gyorsan elhagytam ezt a helyet, örömmel telt lélekkel. Az volt az érzésem, egy erő szinte odaláncolt ehhez a helyhez. Nagyon örülök, hogy a dolgok ilyen tökéletesen megegyeznek a látomásban tapasztaltakkal. Midőn a gyóntatóm a cellák elrendezéséről kezdett beszélni, s egyéb dolgokról, felismertem, hogy ebben is minden megegyezik azzal, amit Jézus mondott. Nagyon örülök, hogy Isten lelkiatyámon keresztül működik, de egy cseppet sem csodálkozom azon, hogy Isten ennyire megvilágosította őt, mert a tiszta és alázatos szívekben lakik Isten, aki maga a világosság. Minden szenvedés és kellemetlenség pedig azért van, hogy megmutatkozzék a lélek szentsége. Midőn hazaértem, rögtön a kápolnába siettem, hogy kissé kipihenjem magam. Akkor lelkemben meghallottam e szavakat: „Ne félj semmitől, én veled vagyok, ezek az ügyek az én kezemben vannak, és irgalmasságom szerint fogom megvalósítani őket. Akaratomnak semmi sem állhat ellen.” (Napló, 573)

Egyik napon láttam egy kápolnát, benne hat nővért, akik éppen áldoztak. Gyóntatónk karingben és stólában225 osztotta nekik az Úr testét. Ebben a kápolnában nem volt dísz, sem imazsámolyok. A Szentáldozás után megpillantottam az Úr Jézust úgy, ahogy a képen van. Továbbhaladt, de én Utána kiáltottam: „Hogy tudsz továbbmenni, Uram, anélkül, hogy valamit mondanál nekem? Nélküled semmit sem tudok tenni. (74) Velem kell maradnod! Áldj meg, s ezt a Kongregációt és Hazámat!” Jézus keresztet rajzolt fölém és azt mondta: „Ne félj semmitől, én mindig veled vagyok.” (Napló, 613)

Lelkemben a következő szavakat hallottam: „Ne félj semmitől, leányom, minden ellenség szétzúzódik a lábaimnál.” – E szavakra mélységes béke tért vissza a lelkembe, s egy különös belső csend. (Napló, 626)

Ima

Jézus, legkedvesebb Megváltó, köszönöm, hogy újra és újra elismétled, amit oly gyakran hallanom kell: Ne félj! Én veled vagyok. És olyan gyengéden hozzáteszed: szeretlek gyermekem. ✞