Categories
Március

Szent Fausztina Naplójából – Március 5.

Naplórészlet 

+ A képzelgéstől való félelmemben Isten sok kegyelmét elfecséreltem. Bár Isten annyira erőteljesen vonzott magához, hogy sokszor nem volt hatalmam ellenállni kegyelmének, amikor hirtelen elmerültem Benne. Jézus ekkor annyira eltöltött békéjével, hogy utána, bár akartam nyugtalankodni, mégsem tudtam. Lelkemben pedig e szavakat hallottam: „Azért, hogy nyugodt légy afelől, hogy Tőlem származnak a hozzád intézett parancsok, olyan mélységes békességgel töltelek el, (67) hogy ha akarnál is aggályoskodni és nyugtalankodni, ma nem leszel rá képes. Ehelyett megtelik a lelked szeretettel olyannyira, hogy elfeledkezel önmagadról is.” (Napló, 143)

Rám nézett, s azt mondta: „Leányom, ne félj a szenvedésektől, én Veled vagyok.” (Napló, 151)

Ima

Uram Jézus, a Te nagy irgalmasságodban segíts, hogy gondjaimra bizalommal reagáljak! Adj mélységes békét, amely eloszlatja a félelmeimet. ✞

Categories
Március

Szent Fausztina Naplójából – Március 4.

Naplórészlet 

(49) Midőn beléptem a kápolnába, úgy éreztem, mintha minden lehullott volna lelkemről, mintha most léptem volna ki Isten kezéből. Érzem lelkem érintetlenségét, érzem, hogy kisgyermek vagyok. Bensőmben megláttam Jézust, aki így szólt hozzám: „Ne félj, leányom, én veled vagyok.” Ebben a pillanatban minden kín és sötétség eloszlott a lelkemből, érzékeimet felfoghatatlan öröm járta át, lelkem erővel és fénnyel telt meg. (Napló, 103)

A sátán mindig kihasználja az ilyen pillanatokat. Kiábrándító gondolatok kezdtek keringeni a fejemben. „Lám, hűséged és őszinteséged megkapta a jutalmát.” Hogy maradhat valaki őszinte, ha ennyire nem értik meg? Jézus, Jézus! Nem bírom tovább! E nagy teher alatt újra a földre estem, kivert az izzadság, s valamilyen félelem fogott el. Nincs senkim, akire támaszkodhatnék lélekben. Ebben a pillanatban lelkemben egy hangot hallottam: „Ne félj, én veled vagyok” – és valami különleges fény világította meg értelmemet, és megértettem, hogy nem szabad ilyen szomorúságoknak átadni magamat. Erő töltött el, a szenvedéshez szükséges új bátorsággal eltelve hagytam el a cellámat. (Napló, 129)

Ima

Uram Jézus, segíts, hogy meghalljam bátorító szavad, amikor szükségem van rá: Ne félj! Én veled vagyok. ✞